Életem nagy fordulópontot vett, amikor megtudtam, hogy elköltözünk Manhattanba. Anyu ott kapott munkát, így a lelkemnek belekellett nyugodnia, hogy ott kell hagynom a régóta ismert és szeretett városomat a barátaimat, ismerőseimet és legfőképpen a sulit. Elkellett búcsúznom szinte mindentől, amit eddig megismertem és megszerettem az életben. De nem volt mit tenni, elkellett kezdenem dobozolni. Persze nem vihettem mindent magammal. Elég nehéz volt csak a legfontosabb dolgaimat bepakolni, hisz rengeteg tárgyhoz rengeteg emlék fűződött.
(Péntek)
Mikor megláttam az új házunkat, majd elállt a lélegzetem. Teljesen más volt mint a régi házunk, sokkal nagyobb és modernebb mint amire számítottam és még a szobám is nagyobb lett.
 |
| *Az új házunk* |
*Carrie szemszöge*
1 éve, hogy Anyu elment, és mi pedig költözünk. Mindenki összetört ugyanis a ház tele van mindennel ami rá emlékeztet minket. Hiába. Ő volt a a mozgatórugónk.
A Bátyám segített bedobozolni a dolgaimat, mert tudta, hogy egyszer-kétszer biztosan fog valami a kezem közé akadni ami miatt megkell álnom egy kicsit ˝gyászolni˝. Jó ha a ruhákat bebírtam pakolni, a többit Ben csinálta. Ami azt illeti nem mondom, hogy nem akartam költözni, de azt sem, hogy igen. Ha elköltözünk akkor annyiban lesz könnyebb, hogy nem kell minden reggel ébredés után a könnyeimmel szevednem Anya hiánya miatt, de ha nem legalább tudnám, hogy mindig velem van és azt érezném mintha ott állna melettem és minden döntésemben támogatna. Végül költözés lesz. New Yorkból Manhattanba. Nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat számomra az a város és az új suli. De alig várom, hogy megtudjam.
(Szerda)
Behajtottunk Manhattamba és megpillantottam az emberek nagy forgatagát a rohanást az autókat a klubbokat és bárok és egyszerre csak rádöbbentem, hogy nem is nagyon különbözik New Yorktól. De ez egy cseppet sem nyugtatott meg. Mert hiába szerettem a várost és a felhajtást, sosem akartam a város közepében lakni, így kicsit felszabadúltam amikor Ben odasúgta, hogy nem kell megijednem, mert most megyünk a kertvárosba ahol a ház is van.
Még el telt egy pár perc és hirtelen a motor leállt és mi ott voltunk egy cuki kertesház előtt ami mostmár a miénk. A szobám is nagyobb lett, meg úgy maga minden más is. Hiába tetszett annyira, kell egy kis idő, hogy megszokjam.
 |
| *Az új házunk* |
-Szia! Bocsi, hogy ilyenkor török rád csak tudni akartam, hogy vagy.
-Persze. Semmi gond. Egyébként pedig minden oké csak még kell egy kis idő mire megszokom. És te? Te, hogy vagy?
-Velem is ugyan ez van. Semmi újdonság. Egyébként holnap megyünk és beiratlak a suliba. Jó lesz. De most pihenj, hogy holnap felbírj kelni. Jó éjt.
-Oké. Jó éjt. Szia.-Azzal kiment, a lámpa lekapcsolódott én pedig abban a pillanatban mély álomba zuhantam.
